ballor :: God Of War

A keleti sáncon

[Miközben Kratos átvág Rodosz városán, Zeusz szól hozzá az egekből, elhagyva mennyei palotáját.]
Zeusz: Kratos...
Kratos: Nem kell a segítséged, Zeusz! Egyedül is legyőzöm ezt a szörnyet!
Zeusz: Többet ajánlok neked, mint segítséget, Kratos. Hatalmat kínálok neked.; [Egy kékesen tündöklő kard érkezik az égből hatalmas erővel a talajra csapódva nem messze Kratostól.]
Zeusz: Az Olimposz Pengéjét kínálom neked, Kratos. Ez volt az a kard, ami véget vetett a Titánok elleni Nagy Háborúnak. Add át ennek a kardnak az összes isteni erődet, Kratos. Csak akkor fogod tudni a legtöbbet nyújtani, amire képes vagy!
Kratos: Miért segítenél most nekem?
Zeusz: Amit most teszek, azt az Olimposz isteneiért teszem.; [Kratos eléri az Olimposz Pengéjét, és kezdi a fegyvernek átadni isteni erejét.]
Zeusz: Isteni erőddel, melyet átadtál a kardnak, annak meg lesz az ereje, hogy megsemmisítsen mindent, mi dacol az istenekkel.; [Most, az Olimposz Pengéjét forgatva, és annak hatalmas erejét használva, Kratos behatol a Kolosszus belsejébe, és belülről kezdve rombolja le azt. Ezt elvégezve Kratos kiugrik a Kolosszus szájából, és előtte ér földet.]
Kratos: Látjátok ezt, Olimposz istenei!? Milyen bizonyíték kell még nektek!?; [A leomló Kolosszus még egy végső kísérletet tesz, hogy óriási kezével agyoncsapja a gyanútlan Kratost. Az Olimposz Pengéje kirepül kezéből és nem messze tőle ér földet.]
Mesélő: Az által, hogy isteni erejét átadta a fegyvernek, Kratos újra halandóvá, és fegyverek által sebezhetővé lett. Véresen és a porba sújtva tudta, hogy csak egy esélye van a túlélésre, ha újra a kezébe kaparintja az Olimposz Pengéjét.; [Kratos felköhög egy adag vért. Isteni páncélzata darabjaira hullik, amint próbál újra talpra állni.]
Mesélő: Megalázottan ugyan spártai katonái előtt, de Kratosnak sikerül végre lábra állnia.; [Kratos lassan mozdult az Olimposz Pengéje felé, gyengén, erőtlenül. De mielőtt elérné a kardot, ugyanaz a sas, ami varázslatával megfosztotta őt isteni méretétől, előtte terem, és felölti igazi alakját. Nem más ő, mint a főisten, maga Zeusz.]
Kratos: Te!?
Zeusz: Igen, én. Rákénysszerültem, hogy én magam foglalkozzam ezzel a dologgal. Athéné megtagadta, hogy helyrehozza a hibáját. Képzeld, törődik még olyan teremtményekkel is, mint amilyen te vagy.
Kratos: Miért? Miért árultál el engem?
Zeusz: Te vagy, aki elárult volna engem! Maradtam volna tétlen, mikor az Olimposzt fenyegetik!?; [Zeusz felemeli az Olimposz Pengéjét a földről.]
Zeusz: Egy isten vére már kezeidhez tapad! Nem fogom hagyni, hogy nekem is osztoznom kelljen Árész sorsában!
Kratos: Az istenek kicsinyesek és szánalmasak, a te hatalmad pedig gyenge.
Zeusz: Belefáradtam a szemtelenkedésedbe! Én vagyok az Olimposz királya!; [Zeusz Kratosz nyakához helyezi az Olimposz Pengéjét.]
Zeusz: Az isteneknek is az én utamat kell járniuk. Meg kell esküdnöd, hogy örökké engem fogsz szolgálni.; [Kratos félretolja a kardot.]
Kratos: Én nem szolgálok senkit!
Zeusz: Akkor nem maradt más választásom!; [Kratos harcra kényszerül Zeusszal. Tisztán látszik, hogy a vereség elkerülhetetlen a spártai számára, aki vad támadások kereszttüzébe kerül, miközben még védeni is alig tudja magát.]
Zeusz: Hódolj!
Kratos: Inkább meghalok!; [Zeusz megragadja Kratost, a földre dobja, és próbálja felszabdalni őt az Olimposz Pengéjével. Kratos néhány védekezésre tett reménytelen kísérlete után Zeusz kardja a gyomrába fúródik.]
Zeusz: Nem kellett volna így történnie, fiam. Te választottad ezt az utat!
Kratos: Az isteneket választani épp oly haszontalan, mint az istenek maguk.
Zeusz: Még most is, az utolsó leheleteddel is ellenszegülsz nekem!?; [Zeusz beljebb nyomja a pengét Kratos testébe.]
Zeusz: És most meglakolsz emiatt a szentségtörésed miatt minden bűnödért, Kratos.! Soha nem leszel az Olimposz ura! A kör bezárult!; [Zeusz kihúzza az Olimposz Pengéjét Kratosz testéből, és a kard ereje segítségével egy hatalmas energiahullámot bocsát Rodoszra, ami mindkét harcoló sereget elpárologtatja a városban.]
Kratos: Megfizetsz még ezért... Biz... Biztos lehetsz benne!; [Zeusz otthagyja a földön fekvő, haldokló Kratost.]
Mesélő: Ahogy az élet szállt ki Kratos testéből, úgy értek hozzá egyre közelebb Hádész kinyúló karjai, hogy megkaparintsák méltó jutalmukat.; [Éjfekete kezek nyúlnak ki a föld alól, hogy lehúzzák Kratost Hádész birodalmába.]
Mesélő: De több elvégzetlen feladat terhe nyugodott még Kratos vállain, mint azt bárki is gondolta volna.; [Látjuk, amint Kratos testét a kezek lassan húzzák alá Hádész mélységeibe.]
Mesélő: Kratos olyan nagyszabású változások véghezvitelére volt rendelve, amelyek az Olimposzt alapjaiban rengetik meg. Halála tehát megengedhetetlen dolog.; [Hirtelen emlékképek futnak át Kratos elméjén. Emlékszik a csatára, melyben felajánlotta hűségét Árésznak.]
Kratos: Árész!! Semmisítsd meg ellenségeimet, és életem a tiéd!; [Kratos képeket látott Árészről, lányáról, és a sok nőről, akikkel kedvét töltötte, de mind egy számára ismeretlen hangon szólt hozzá.]
Gaia: Küzdj, spártai!
Gaia: Nem akarhatsz így meghalni!
Gaia: Ez még nem a vég!; [Kratos teljes sötétségben ébred, csak egy kis lágy fehér fénypont világítja meg őt.]
Kratos: Ki... vagy te?; [Egy föld borította órási termetű idős asszony jelenik meg Kratos előtt.]
Gaia: Gaia vagyok, a titán, akit valaha a Földanyaként ismertek. Láttam, ahogy erős harcossá serdülsz, ott voltam veled életed minden pillanatában, de már nem tehetem meg, hogy csak figyeljelek.; [Gaia eltávolodik kissé Krarostól, így láthatóvá válik az eddig a háttérben álló többi négy titán.]
Gaia: Segítünk neked legyőzni Zeuszt. A halál csak megfutamodás, Kratos! Te spártai harcos vagy, nem egy gyáva! Csak a gyávák fogadják el a halált!
Kratos: Nem vagyok gyáva.
Gaia: Akkor küzdened kell! Megmutatom neked az utat a Párkákhoz, a Végzet Nővéreihez. Csak az ő erejükkel tudod legyőzni Zeuszt!; [Kratos Hádész birodalmában ébred, de újra élet járja át testét. A vágás, amit Zeusztól kapott, teljesen begyógyult. Kratos ezután kitépi magát Hádész karjaiból és megkezdi útját vissza, a felvilág felé.]

«vissza | tovább»